„Láttam nevetést, szörnyű helyeken, égi jelenést szétlőtt tereken…”
(Caramel: Jelenés)

Nem megszokott kezdés egy nemzeti ünnep esetében. De a nyarat idéző időjárás sem az. 2019. október 22-én iskolánk is megemlékezett az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójáról. A 8.b osztály tagjai az ötvenes évek divatjának megfelelő kabátokban, öltönyökben, úttörő egyenruhában, vasgyári munkásnő jelmezben, vagy éppen földműves gazdának öltözve jelentek meg a rögtönzött tornatermi színpadon.  A játéktéren egy berendezett irodát láttunk, a falakon 56-os plakátok, jelmondatok és az ünnep jól ismert szimbóluma, a lukas zászló volt látható. A dekoráció Siska Beatrix tanárnő keze munkáját dicséri. A hangosítást, a zenei aláfestést Racskó György tanár úr biztosította.  A nézőközönség, a garays tanulók a megszokott fegyelemmel és figyelemmel követték az előadást, amelyet Béla Marika néni ötlete nyomán és betanításában a növendékei jelenítettek meg.  A B osztályosok szereplését három 8. a-s fiú játéka egészítette ki.  Ízelítőt kaphattunk a forradalmat megelőző hangulatból, jelenetet láthattunk a besúgó rendszer kegyetlen és szomorú világából. Aztán a szereplők eljátszották az egyetemisták tüntetését, melynek tetőpontján Nagy Imre is „életre kelt”.   Végül kegyelettel és versekkel emlékeztek a halottakról. Meghatott, néma csendben néztük a szereplők kezében pislákoló gyertyákat, mely az 56-os hősökért lobogott. Az utolsóként felhangzó zene (Havasi: Szülőföldemen) észrevétlenül  érintette meg a lelkünket, átfonta szívünket,  és felidézte  a 110 éve született  Radnóti Miklós örök érvényű sorait: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent/nekem szülőhazám, itt, e lángoktól ölelt kis ország…” Történjék bármi, itt vagyunk otthon. És ezt az érzést a Szózat felcsendülő hangjai csak tovább erősítették. Köszönjük Marika néni! Köszönjük Nyolcadikosok a méltó megemlékezést!

Herrné Juhász Krisztina
magyar-ének szakos tanár