03.30. Hétfő

15. nap otthon. Sokan azt mondják, hogy a veszélyhelyzet már most az őrületbe kergeti őket, de szerintem egész tűrhető. A hátrányait én egyelőre nem látom. A család együtt van, sokkal egyszerűbb az online tanítás, sajnos a házikra is nagyon ügyelni kell, de még ez is kibírható. Az igaz, hogy nem lehetsz együtt a barátaiddal a valóságban, de legalább online tudsz velük beszélni. Azt figyeltem meg, hogy az alvás minőségem jobb, viszont reggelente ugyanolyan nehezen ébredek. Vagy ez talán ellentmondás? Nem tudom. Na mindegy. Az online tanítás tehát nem rossz, viszont van pár negatív dolog – például egy tanítási óra 45 perc helyett elhúzódhat 60 percig is – ami igen fárasztó. (Még jó hogy itthon legalább tudok kávét inni közben.)

 

03.31. Kedd

16. nap otthon. Nem különbözik az előzőtől, ugyanúgy nehezen kelek, reggelizek, fogat mosok és már ülhetek is le a gép elé hogy részt vegyek az egyik online tanórámon. (Bár lehet, hogy ezt azért érzem sűrűnek, mert későn kelek?) Egyre több házi van, próbálok lépést tartani, de nehéz. Még jó, hogy itt az ikertesóm, akinek ez – én tényleg nem értem, hogy miért – nem okoz gondot. Ő mindig szól nekem, hogy mire figyeljek, és a legtöbb esetben én figyelek is. (Kivéve mikor nem.) Az biztos, hogy nem olyan, mint iskolában, nem tudom, miért de valami más. Aztán ott van az is, hogy rég láttam már az unokatesóm. Ő még kicsi,  csak óvodás. Biztos nem is érti még, mi folyik körülötte most a világban. Bár őszintén szólva én se nagyon. (Érdekesség: Azután, hogy mi már távoktatásban tanultunk, anyám még napokig bejárt dolgozni, mert óvoda, és óvodás gyerekek még voltak. Szerintem ez azért lehetett, mert az óvodások soooookkal kisebbek az iskolásoknál, és nehezebben veszi észre őket a vírus. Más értelmes indok most nem jut eszembe. Asszem. Na ja!) (Megjegyzés magamnak: csak sötétben elhagyni a biztos menedékem, mert a vírusnak valószínűleg rossz a szeme. Vagy lehet, hogy túl sokat LOL-ozok és CSGO-zok?)

 

04.01. Szerda

Fogalmam sincs mi folyik odakint. Nem megyek sehová. Az első napokban még hallgattam a híreket, néztem a híradót, olvastam a neten a koronás infókat. Már nincs kedvem. Apám home office-ban, időnként odakint. Vásárol. Anyám eljár dolgozni. Költözik az ovi, pakol. Kiéli magát, varrt magának szájmaszkokat… Nagyon örül neki, azt mondja szerinte vidám (zöld színű fehér pöttyös… – hm, hogy ez vajon mitől vidám?) Szerintem inkább úgy néz ki, mint az az őrült sorozatgyilkos a Bárányok hallgatnakból. Az a Lecter vagy ki. (Megjegyzés magamnak: utánanézni vajon a zombi apokalipszis csak a játék, amivel játszom, vagy a kinti valóság.) Lehet, hogy anyám titokban kannibál? (Megjegyzés magamnak: azért figyelni anyámat.)

 

04.02 Csütörtök

Nagyapám, akinek a középső neve „Jóazúgy”, tisztaságmániás lett. Az egy dolog, hogy domestos törlőkendővel megtöröl minden papírpénzt, és hipóba áztatja az aprót, és megtöröl minden boltban vett becsomagolt cuccot is. De az már túlzás, hogy otthon is mindenhez csak gumikesztyűben nyúl! Mondom ezt ÉN! Aki anyám szerint tisztaságmániás vagyok. Vajon mit gondol most nagyapámról? Szerintem azt, hogy őrült. Megyek megkérdezem. Hááááát, visszajöttem…. Azt mondta, nagyon bölcs, és ügyesen vigyáz magára. Pfffff. Akkor, amikor én a pólómmal fogtam meg tavaly az ajtó kilincsét, hogy ne piszkoljon össze, akkor miért mondta, hogy pszichológushoz fog vinni??? Anyám kiismerhetetlen. (Megjegyzés magamnak: tovább figyelni anyám, aki talán őrült kannibál.)

 

04.03 Péntek

Hát ez a vírus nagyon unalmas. Annyira unatkozom, hogy társasozom a családdal! Persze az online játékokról sem szoktam le a haverokkal. Innen tudom, hogy még élnek. Annyira unatkozom, hogy még azt is hagyom, hogy anyám mindennap (minden nap!!!) rávegyen, hogy csináljam vele a gerinctornáját. Mondjuk jót tett. Erről jut eszembe, hogy napok óta figyelem anyám. Nem véres a szája. Bár örökké mossa és fertőtleníti a maszkot, mikor hazajön. Ez azért gyanús. Apám csak a polcon tartja dísznek. Szüleim ma mentek bevásárolni nagyszüleimnek, hogy nekik ne kelljen elmenni az auchanba. Addig Lilivel játszottunk egy új játékkal, és legalább volt lehetőség közben jó hangosan ordítozni. Jön a hétvége. Alig várom…

Nagy Marcell 8.a osztályos tanuló